Főoldal Prológus Részek Kritikák Díjak Játék Blogjaim

2015. január 1., csütörtök

13. rész - feladatok

Gondolkozom. Az agyamban szélsebesen pörögnek a fogaskerekek. Eszembe jut egy ötlet, majd elvetem. És ez így folytatódik tovább. 
Annyira viszont sikerült rájönnöm, hogy a szüleimet elrabolták. De vajon ki? És miért? Hová fussak utánuk? Bevillan valami: hiszen én nem vagyok átlagos ember! 
Lecsukom a szemem. Látom a házat, a kertet és a tavat. Kitűzöm magam elé a célt: anya, apa, Missy. Az elrejtett tisztáson mozgolódást érzek. Felpattan a szemem és elkezdek rohanni. Kettesével veszem a lépcsőfokokat, a végén nagy dobbanással leugrok. Kifelé menet nem jut eszembe, hogy be kéne csukni az ajtót, csak futok, amilyen gyorsan még életemben nem futottam. Elérem a tisztás szélét, ahol hirtelen meghátrálok, nehogy nagy zajt csapjak.
Újra feltérképezem a helyet, de most élesebben látok, mivel közelebb tartózkodom a célhoz. Urchin beszél. Jobban mondva beszédet tart. És ahogy érzékelem, az ott lévő kb. ötven embernek igen csak tetszik. A manó mellett Austin áll. A szüleim nincsenek a helyszínen. 
Még mielőtt kinyitnám a szemem, megvizsgálom a tisztást az állatok szempontjából. A nagy csoport ember körül -úgy, hogy ne látszódjanak- gyűrűben állnak a kisebb állatok: nyulak, ürgék, mosómedvék és rókák. Mögöttük a nagyobb élőlények állomásoznak: medvék, farkasok és vadlovak. A fákon pedig az erdő minden madara mozgolódik. A legmagasabb fán Missy ad utasításokat.
Kinyitom a szemem és közelebb lopódzok ahhoz a tölgyhöz. Hegyezem a fülem, hátha meghallok valamit az állatok megbeszéléséből.
....és akkor a nagy állatok, igen, ti medve, arra a két emberre támadtok, akik a kunyhó előtt állnak. És ne feledjétek, senki nem halhat meg, és szigorúan tilos -néz a ragadozókra- velük teletömni a pocakotokat. 
Itt egy csalódott morgás hallatszott a farkasok felől, majd Mis bólintott és folytatta:
Mi, a madarak felével a házikóban tartózkodó házaspárt szabadítjuk ki, a többiek pedig a kint állókat tartóztatják fel. Nagyon fontos, hogy senkit sem szabad hagynunk elfutni. Ha sikerül az akció, beszélek Vele -jelentősen elmosolyodott- , aki jelentést ad a királynak az itt történtekről és biztos vagyok benne, hogy Wayne király támogatni fogja a túszok börtönbe szállítását.
Az állatok ujjongtak, ki-ki a maga módján.
Szóval anyáék a manó kunyhójában raboskodnak... 
De mi történik itt? Az állatok támadni fognak a tisztáson álló emberekre. De ők mit tettek, hogy ezt érdemlik? Tudom, hogy anyáék megkötözve ülnek a házikóban. Biztos azok az emberek rabolták el őket és Austin meg a manó csak segíteni akar rajtuk...
Elhúzódom a fától és közelebb megyek a tisztáshoz. Urchin még mindig szónokol.
-Szóval ismételjük el még egyszer, hátha az a csökevény agyatok még mindig nem fogta fel.
-Ti minket -mutat magára és Austinra- szolgáltok, másnak egyetlen parancsára sem engedelmeskedtek. 
A jelenlévők üveges szemmel bólintottak. Egyszerre!
-Rendben. Mi a feladatotok?
Az emberek úgy beszéltek, mintha egy jól bemagolt verset mondanának fel.
-Betörünk a királyi palotába, ott elraboljuk a királyt és a lányát, a cselédeket magunk mellé állítjuk. Azután visszatérünk a hadiszállásra...
-És súgja valaki a fülembe, hol van a hadiszállás?
A tömegből előlépett egy idős bácsi és Urchinhoz hajolt. Szája némán mozgott. 
-Ügyes vagy, bátyám. Most áruld el a többieknek is. 
A bácsi visszacammog a helyére és halkan sutyorog a többiekkel. Hiába hegyezem a fülem, csak egy szót sikerül elkapnom: vízesés.
A zúgolódás kezd a tetőfokára hágni, így Urchin kelletlenül elfordul Austintól, akivel eddig beszélgetett, és ráordít az egybegyűltekre.
-CSÖND LEGYEN MÁR, AZ ISTENIT! -nyakán kidagadnak az erek.
Ekkor abbamarad a mormogás és túl nagy lesz a csönd. Austin lehunyja a szemét. A francba. Nem mozdulhatok. Úgy kevésbé vesz majd észre. Észrevett, mert kipattan a szeme és Urchint szólítgatja, aki éppen elkezdte folytatni a beszédét. 
Ekkor támad egy ötletem. Sietve, de ugyanakkor halkan befutok az emberek közé.
Mire Austinnak sikerül Urchin figyelmét magára vonnia, én már teljes biztonságban vagyok.
-Mi van Austin? -néz a manó villogó szemmel a tanáromra.
-Itt van, főnök.
-Ellenőrizd még egyszer!
Austin behunyja a szemét és összpontosít. 
-Most nem látom. Elmenekült. Okos lány.
-Úgy látszik, fogócskázni akar. Hölgyeim és uraim, utolsó feladat? 
-Megölni Ursula lányát.



2 megjegyzés:

  1. Szio. Nagyon tetszik a blogot és csak azt szeretném tudni hogy mikor lehet olvasni a következő részt mert nagyon-nagyon várom már! *-*

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Köszönöm, ez nagyon sokat jelent nekem! :)
    A részek sajnos rendszertelenül fognak érkezni, nem határidőre írom őket.

    VálaszTörlés