Mindig is tudtam. Csak te sosem kérted, hogy beszéljek.
És mégis hogy érted azt, hogy a manó jelenléte zavart?
Egyszerűen úgy éreztem, hogy nem volna szabad a közelében megszólalnom. Nekem ő nagyon nem szimpatikus...
Attól még megszólalhattál volna!
Minek, gazdám?
Ahj Mis, légyszíves hagyd ezt a gazdámozást! Annak, hogy Urchin is tudja, megértem az állatok beszédét.
Nekem van egy rossz előérzetem azzal a töppszlivel kapcsolatban. Kérlek, ne áruld el neki, hogy tudsz az állatokkal beszélni. Az a legnagyobb értékű képességed. Ha megtudják, ők is meg szeretnék szerezni maguknak. Úgy, mint Ursulánál.
De ők nem lennének képesek ilyesmire!
Bizonyíték?
Na jó. Nem mondom el.
Köszönöm. A későbbiekben még megpróbál téged tesztelni a töppszli sok más állattal is, azokkal is szót fogsz érteni, de amikor a manó megkérdezi, hogy hallottad-e őket, mondd azt, hogy nem.
Rendben.. Remélem nem lesz igazad a rossz előérzettel kapcsolatban.
Általában nem szoktam tévedni.
Sóhajtva intettem a fejemmel, majd próbáltam mindent felemészteni, amint az imént hallottam. Missy egyszerűen csak nem bírja a manókat. Behuppantam az ágyamba, jól bevackolva minden csupasz bőrt a testemen.
Jó éjt, gazdám!
Még egyszer utoljára Missy lelkére kötöttem, hogy hívjon csak Rosenak, aztán már durmoltam is.
Egyszerűen úgy éreztem, hogy nem volna szabad a közelében megszólalnom. Nekem ő nagyon nem szimpatikus...
Attól még megszólalhattál volna!
Minek, gazdám?
Ahj Mis, légyszíves hagyd ezt a gazdámozást! Annak, hogy Urchin is tudja, megértem az állatok beszédét.
Nekem van egy rossz előérzetem azzal a töppszlivel kapcsolatban. Kérlek, ne áruld el neki, hogy tudsz az állatokkal beszélni. Az a legnagyobb értékű képességed. Ha megtudják, ők is meg szeretnék szerezni maguknak. Úgy, mint Ursulánál.
De ők nem lennének képesek ilyesmire!
Bizonyíték?
Na jó. Nem mondom el.
Köszönöm. A későbbiekben még megpróbál téged tesztelni a töppszli sok más állattal is, azokkal is szót fogsz érteni, de amikor a manó megkérdezi, hogy hallottad-e őket, mondd azt, hogy nem.
Rendben.. Remélem nem lesz igazad a rossz előérzettel kapcsolatban.
Általában nem szoktam tévedni.
Sóhajtva intettem a fejemmel, majd próbáltam mindent felemészteni, amint az imént hallottam. Missy egyszerűen csak nem bírja a manókat. Behuppantam az ágyamba, jól bevackolva minden csupasz bőrt a testemen.
Jó éjt, gazdám!
Még egyszer utoljára Missy lelkére kötöttem, hogy hívjon csak Rosenak, aztán már durmoltam is.
***
Reggel az a csirkefogó jégmadár ébresztett. Direkt úgy csináltam, mintha meg sem hallottam volna követelőző csipogását, lehunytam a szemem és feltérképeztem Mis helyzetét. Az ágyam támláján billeg, ami (nagy szerencsémre) fából van. Mélyet lélegzek, hogy érezzem az öreg fűzfából készült ágykeretet. Még sosem próbáltam fekve idomítani, de próba szerencse alapon, úgy téve, mintha a másik oldalamra fordulnék, mozdulatokat végzek a takaró alatt. Ekkor ijedt (és feltűnően magas) sípolásszerű hangot hallok, majd csönd lesz. Felülök a matracon és az elém táruló látványtól visszanyelem a nevetést. Missy belenőtt az ágytámlámba. Szó szerint. Minden oldalról indák vették körül, úgy nézett ki, mint egy ketrec. Mis pedig elég furcsa pózban ragadt meg benne.
Gazdám, remélem ki tudsz szedni innen.
Az attól függ, Mis.
Mitől?
Hogy tovább gazdámozol-e.
Ez esetben: Rosette.
Neeem! Missy, mégis hová gondolsz? Csak simán Rose!
Rendben,"Rose". De örülnék neki, ha elengednél, mert olyan testrészeim is kezdenek fájni, amikről azt hittem, nem is léteznek.
Kacagtam egy sort, majd lassan kifújtam a levegőt és újabb mozdulatokat végeztem. Fél másodperccel később az ágytámlám és Mis is jobb állapotba került. Egy ideig még bosszúsan huzigálta tincseimet, de aztán mikor megfenyegettem egy újabb indatámadással, jobb belátásra tért és békén hagyott.
A lépcsőn leballagva anyába botlottam.
-Jó reggelt kicsim! Nagyon aktívnak tűnsz ma! -dörzsölgette a szemét.
-Neked is anya! Majd én megcsinálom a reggelit, feküdj csak vissza. -anyu hálásan mosolyogva visszacammog a szobájába.
Magamban dúdolva egy dalt, előveszek egy edényt és a tűz fölé tartom. Míg a víz forr, kiemelem a polcról a házi teafüvet, amit még tavasszal szedtünk. Élvezettel beleszagolok, hogy újra érezzem a mező illatát. Az edényt leveszem a tűzről és tealeveleket teszek bele egy szűrőn keresztül. Amíg lejár a három perc, előveszek diót, megőrölöm, aztán a friss tésztára szórom. Tudom, hogy anya le fog szúrni a reggelire dióstészta miatt, de nem érdekel. Egyszerűen imádom azt a tésztát. Megszórom még egy kis porcukorral, majd visszatérek a teához. A forró vizet szépen megfogta a tealevelek színe. Bögréket teszek az asztalra, hogy a szüleim majd ki tudják tölteni maguknak a megfelelő adagot. Megtérítek, majd amikor még mindig nincs semmi mozgolódás a fenti szobában, felmegyek a lépcsőn és halkan benyitok. A vastag takaró két helyen domborodik ki. Úgy látszik hosszú napjuk volt-állapítom meg magamban, aztán szép lassan kihátrálok. Visszamegyek a szobámba, de Missyt sehol se találom. Pedig mindig itt szokott lenni reggel... A reggelijét ki nem hagyná. Valami nem tetszik nekem.
Lehunyom a szemem, keresem Mist. Az erdőben van és távolodik. Álljunk csak meg egy percre!
Kipattan a szemem, szélsebesen kitépem az ajtót, és lerántom az ágyról a takarót.
Az ágyon két párna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése