Főoldal Prológus Részek Kritikák Díjak Játék Blogjaim

2014. június 6., péntek

2. rész- a kastélyban

Hajnalban Missy ébresztett fel, szokásos csiripelésével. Kedvesen megsimítottam a feje búbját, majd kelletlenül huzigáltam magamra a -még tegnap éjjel kikészített- ruhám. Anya ragaszkodott a formaságokhoz, így most egy sötétzöld (hátban kivágott) ruhában virítottam. A zöld kiemelte a szemem színét. Elmentem még gyorsan a reggeli (napra felkészítő) körömre, aztán sietve leballagtam a lépcsőn, Missyvel a nyomomban. Anya a konyhában sürgött-forgott.
-Szia Rose! Jól aludtál?
-Jó reggelt, anya! Fogjuk rá. -ásítottam- Mi a reggeli?
-Sajtoskenyér paradicsommal és frissen facsart eperszörp. Az epret most szedtem a kertben.-bizonyításképpen elővett a jégdobozból egy adagot.
-Éhen halok!-ültem le az asztalhoz. Anya elém tette a tányért és Missynek is adott egy pár magot. Én egyből elkezdtem enni.-Apa hol van?
-Ma korábban bement dolgozni.
-Köszi anya a reggelit! Nagyon finom volt. -dicsértem meg a kosztot, majd elindultam a kastélyba. Mivel sosem volt hideg, Lavenben mindenki mezítláb járkált, lenge ruhákban. Ma sem volt másképp. Az úton találkoztam egy kedves öreg nénivel, aki szintén a palotába tartott. Megkérdezte tőlem, hogy nem megyünk-e együtt. Igent mondtam. Mi bajom lehet belőle?
Míg sétáltunk elmondta, hogy a királyhoz igyekszik, hogy állást kérjen tőle, mint szakácsnő. Jól jönne egy nálunk is... gondoltam magamban. Miután elmesélte célját, megkérdezett engem is. Előadtam, hogy én meg a királylányhoz igyekszem szolgálólányi állást vállalni. A néni kerek szemmel nézett rám egy pillanatig, de amikor a szemébe néztem, abbahagyta a bámulást. Nem tudtam mivel megmagyarázni azt, amit csinált. Pár perc múlva el is felejtettem, mert odaértünk a királyi palota bejárata elé.
Még életemben nem voltam a palota közelében, sem magában a palotában. Kíváncsian néztem körbe. A kastélyba igyekvőket nagy, leereszthető vaskapu fogadta, melynek mindkét oldalán nyíllal felszerelkezett őrök feszítettek. Öltözetük lenge volt, de kinéztem belőlük, hogy bármilyen gyorsan elfoghatnak egy embert.
Mivel a néni odasétált az őrökhöz, én sem tétlenkedtem. Mentem utána. Az őrzők barátságosan fogadtak és tovább irányítottak a kastély felé. Sietősen bementünk a gyönyörűen megmunkált ajtón, ahol egy inas fogadott bennünket. Meghajolt előttünk, majd bevezetett minket a trónterembe. A király kényelmesen ücsörgött a trónján, de láttam rajta, hogy unatkozik. Amikor meglátott bennünket, felélénkült.
-Köszönöm, Robert, hogy idehoztad a vendégeimet, most már kimehetsz!-szólt kedvesnek mondható hangon.
Azt is észrevettem, hogy a terem minden sarkában őrök álltak. Bizonyára kell a biztonságérzet egy ilyen előkelő királynak.
-Megkérdezhetem a neveteket? -intett jobb kezével felénk. Az öreg néni válaszolt először.
-Amanda Kante.
-És te, kedvesem?-most rám nézett zöld szemeivel. Azok a zöld szemek emlékeztettek valamire...
-Rosette Pole vagyok.-hajoltam meg.- Szeretnék a lánya cselédje lenni.
-Rendben! Ma már kezdhetsz is! -kezet rázott velem, majd hívta Robertet (az inast), hogy kísérjen fel a lánya szobájába. Húsz lépcsőfordulón mentünk túl, amikor az inas egy zöld ajtó előtt megállt és kettőt koppintott rajta. Aztán kinyitotta azt és betessékelt. A szoba nagyon szép volt. Engem a zöld mezőre emlékeztetett a telkünk mellett. A gyönyörű baldachinos ágyon egy fiatalnak látszó lány lustálkodott. Egy szolgálólány éppen adta a szájába a cseresznyét és minden szájba vétel előtt kérdő tekintettel figyelt a királylányra. Azon aggódott, hogy a cseresznyében nehogy legyen egyetlen mag is.
Szememmel újra elkezdtem pásztázni Lavandert. Barna hosszú haja van, látszott, hogy sok munkája volt abban, ahogy most fel volt kontyolva és begöndörítve. Kék szemei áthatóak, majdhogynem ijesztőek. Testéből bűzös kölniszag áradt, arcán rétegnyi fehér púder. Egy mesterséges fekete szépségpötty a szája felett éktelenkedett. Amikor meglátott engem, ˝szívélyesen˝ üdvözölt. Vagyis levegőnek nézett.
-Köszönöm Robert! De ki ez a parasztlány és miért jött be a szobámba?-felháborodottnak tűnt... Pedig nekem kellett volna lekevernem neki egyet.
-Ő itt Rosette Pole. Az új szolgálólánya, hercegnőm.-az inas meghajolt, majd kihátrált a szobából.
-Mire vársz?!-ripakodott rám az újdonsült úrnőm.-Hozd a felmosórongyot, ki kell még takarítanod a szobám! És el ne felejts minden zeget-zugot kisuvickolni, vagy különben vége is a munkádnak!
Elindultam a rongyért...

***

Fáradtan löktem be a faodúnk rozoga ajtaját. Missy egyből a vállamra repült. Megetettem, aztán nekiálltam a vacsorának. Kimentem a mezőre megfejni egy tehenet. Az így kapott tejet leszűrtem (a biztonság kedvéért) és beleöntöttem poharakba. Csináltam egy kis kenyértésztát, amiből kenyeret sütöttem. Kivételesen jól sikerült. Megterítettem. Megettem a saját adagomat, magamhoz hívtam Missyt és felbandukoltam a szobámba. Megfürödtem, aztán hulla fáradtan beestem az ágyamba. Nem vártam meg Missy szuszogását, egyből elaludtam. Még annyit érzékeltem félálomban, hogy kinyílik a bejárati ajtó...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése